Barcelona utcahálózata ma is az egyik legismertebb és leginkább felismerhető városi struktúra a világon. A katalán főváros karakterisztikus négyzethálós rendszere mögött egy olyan gondolkodó áll, aki nemcsak megtervezte a város bővítését, hanem új tudományterületet is megalapított. Ildefonso Cerdá munkássága messze túlmutat egyetlen város határain, és 2017-ben, halálának 150. évfordulóján a világ urbanistái méltó módon emlékeztek meg róla.
Cerdá neve elválaszthatatlanul összefonódott az urbanisztika mint tudományág megszületésével. Ő alkotta meg magát a kifejezést, és ő volt az, aki először próbálta meg elméleti keretbe foglalni a városfejlesztés komplex kérdéseit. 1867-ben jelent meg az a monumentális mű, amely az urbanisztika alapköveként szolgál mind a mai napig: Az urbanizáció általános elmélete című kötete. Ez a munka nem egyszerűen egy mérnöki útmutató volt, hanem a városi tér tudományos megközelítésének első átfogó kísérlete.
A spanyol mérnök és városfejlesztő olyan időszakban alkotott, amikor a 19. századi európai városok szinte fulladoztak saját sikerük alatt. A középkori városfalak közé szorított települések túlzsúfolttá váltak, az egészségügyi viszonyok katasztrofálisak voltak, és sürgős válaszokat kellett találni a városi élet szervezésére. Barcelona bővítési terve, az Eixample nem csupán technikai megoldás volt ezekre a problémákra, hanem egy átgondolt víziója annak, hogyan lehet emberközpontú, egészséges városi környezetet teremteni.
Cerdá elmélete forradalmi volt abban, hogy holisztikusan közelítette meg a várost. Nem elégítette ki a puszta utcavezetés megtervezése, hanem a közlekedést, a zöldterületeket, a szellőzést, a napfényt és a társadalmi igényeket egyaránt figyelembe vette. A barcelonai rácshálós rendszer karakterisztikus nyitott sarkai, a chamflanok éppen ebből a gondolkodásból fakadtak: több fény, jobb kilátás, biztonságosabb közlekedés.
Az emlékév alkalmából Magyarországon is gazdag szakmai programokkal készültek a területtel foglalkozó szakemberek. A városfejlesztési koncepciók történetében Cerdá munkássága kiemelt helyet foglal el, és magyar nyelvű hozzáférhetősége is megvalósult: 2013-ban a Scolar Kiadó jelentette meg Az urbanizáció általános elmélete című kötet magyar fordítását, amely lehetővé tette, hogy a hazai szakmai közönség is eredeti kontextusban ismerkedhessen meg ezekkel az alapvető gondolatokkal.
Francoise Choay, a neves urbanisztika-történész szavaival élve Cerdá jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak mérnökként és Barcelona bővítési tervének megalkotójaként tartható számon, hanem mint az urbanisztika tudományterületének első teoretikusa. Ez a kettős szerep – a gyakorlati megvalósítás és az elméleti megalapozás – teszi különlegessé örökségét.
Ma, amikor a városok fenntartható fejlesztése és az élhető városi környezet megteremtése talán még soha nem volt ennyire aktuális téma, Cerdá gondolatai újra és újra relevánsnak bizonyulnak. Az ő munkássága emlékeztet arra, hogy a várostervezés nem pusztán technikai feladat, hanem társadalmi felelősség is egyben.
